Eltűnés volt megint, igaz, most kevésbé lett titkolva a dolog mint átlagosan, nade jöjjön a mesélés:
Nem máshol mint
Szanticskán volt lent megint a
GYIK Műhely tábora azzal a velem együtt tíz fővel plusz a két tanár, akikkel együtt boldogítottuk a legfeljebb nyolc főből álló állandó lakosságot (Pál Pista családjával, és Péter bácsi). Viszont bővült az állatállomány! Hat kiskutyával és öt kisebb-nagyobb disznóval, előbbiekből márcsak négyet láttunk, mert adogatták el őket, végül kettő maradt. Sokat játszottunk velük, ott tébláboltak megállás nélkül a lábunk alatt, az egyiket mindenki nagyon megszerette; utóbbiak egy ólban vígan visítoztak, ha jött a kaja, és gyakran röfögtek legnagyobb gyönyörűségünkre, de eltartott két-három napig, mire megszoktuk a kegyetlenül büdös moslék szagát. Továbbá iszonyú sok rovar repdesett, különösen este tömörültek oda a lámpához, és mivel a mi szobánkban hála egy-két elhagyott kajamaradéknak és más nyalánkságoknak a legyek is állandó lakhelyé nyilvánították a szobát. Plusz szurkáltak minket bőségesen, amibe beszállt a csalán is, mivel mindenhol csalánmezők nőttek az idő miatt, meg a mező felparcellázása következtében az egy-két tulaj hanyagsága miatt (legalábbis én ennek tudom be a dolgot).
Mindemellett kiépült egy hangszórórendszer, amin a "Szanticska Rádió" futott véresen komolyan, néhol próbaadással kisérletezve, máshol "szolgálati közleményt" olvastak be stb. stb. Szóval Pál Pistaának módjában áll hirdetni az igét ezen keresztül:)
Két feladatunk volt mint mindig:
első: A nagy film, ahol tulajdonképpen játékfilmet kellett csinálnunk, felnőtt vagy gyerekmesét, fölhasználva a metamorfózis képi megjelenítésének lehetőségeit, jutalom vagy büntetés motívum a végére stb...és leginkább a "szájbertér" szó volt hangoztatva a feladatkiíráskor, ami aztán utóbb problémát jelentett különböző okokból kifolyólag. Végül négy stáb dolgozott plusz én. Mert miután Hugommal közösen ötletelt filmtervet visszadobták, én megkíséreltem valami önálló dolog kiötlésébe, ami végül kútba esett.
Emiatt én voltam az, aki a négy filmből háromban aktívan közreműködtem, itt csak operatőr, ott operatőr és banya, ott meg félmeztelen néma és egy jelenetnél kameragomb nyomogató.
Az első stáb úgy nézett ki, hogy GerdaHannaWanda, náluk Hanna főszereplésével egy álomvilágban élő lányról szólt volna a történet, de renderelés előtt az egészet kukába küldték tanárjaink, így egy paródia szerűséggel valami rögtönzött dolog született.
A második a lélektani mélypont után úgy, hogy Hugom egyedül, gyakorlatilag szabad kezet adtam neki az ötlet sorsáról, ő ragaszkodott naggyából az eredeti elképzelésünkhöz, a külömbség annyi, hogy ő volt a rendező és a vágó is, én mindössze operatőr maradtam, aki egy-két beállítás kitalálásán kívül parancsot teljesítettem. Najó meg voltam drága jó édesanya is, aki kiadja a parancsot, hogy hozzon a lánya tejet. Főszerepben Fruzsi volt, mint kislány, Juli volt a "
cybermanó", aki a "
cyberteret" őrizte; volt egy döglött egér meg egy szarvaskoponya, és Hugom volt "büntetés", azaz egy
domina, aki a kislányt megbünteti azért, mert hogy merészel a "cybertérben" tejet keresni. Remélem Hugi föltölti, mert jó lett végeredményt tekintve.
A harmadik stábot Juli és Fruzsi alkotta, ők egy újragondolt csipkerózsika történettel álltak elő, hihetetlen jó lett volna, csak sajnos a körülmények nem nekik kedveztek, továbbá Juli majdnem belehülyült a vágásba a sok probléma miatt, arról nem is beszélve, hogy eleve egy nappal később érkeztek. Fruzsi ötletelt és időnként mozgatta a figurákat, Juli néha operatőr, egyébként rendező/vágó, és itt is aktívan közreműködtem, mint operatőr vagy zárgomb-nyomogató ahogy tetszik.
A negyedik stáb lett a LuccTTLali hármas, bennük a három visszadobott ötlet után "Kiňý Tabička", így egy szlovák vasúti szórólap által inspirálva (mivel a Rákóczi IC a bringatartó kocsit kivéve mind a
Szlovákiai Vasúttársaság kocsijai és mozdonya szokott lenni ezzel szoktunk utazn
i) egy halandzsa szlávul beszélő tanmese született. A film megtekinthető lesz nemsokára, mert rám bízták a feltöltését. Egyébként itt voltam félmeztelen néma és egy jelenetnél operatőr.
második: önálló feladat, megvolt szabva az időtartam (egy perc), a vágások száma (ami aztán kacsának bizonyult), az, hogy valamilyen módon az "alkotónak" szerepelni kellett, mert ez úgy nevezett ego film akart lenni, és lehetőleg kameravágással kellett megoldani a filmet.
Itt születtek jó és rossz dolgok is, Lali például megcsinálta a nagy filmjük paródiáját, stb. stb. De alapvetően jópofa kis ötletekkel álltak elő az emberek.
Most is volt filmnézés. Bergman, Tarr Béla és még sokan mások, a filmek többségét jellemezte a szexualitás középponta helyezése, egyik filmben öt percenként egy-egy nemi aktus, máshol a nemi erőszak formájában, de előkerült a tarrbélás verzió, és valahol csak beszélnek róla. A filmek jelentős részét jellemezte az egyéb erőszak, a mániákusság, őrület, rémképek, százlábúak, beszélő rovarszerű írógép és más fura lények, autóbaleset mint szexuális eszköz, lélekharc stb. stb., hogy ilyen szavak hajigálásával jellemezzem azt a hat filmet amit megnéztünk a vetítéseken. (egy-kettőt megnéznék újra, mint például a Meztelen ebédet, Kárhozatot stb. stb.)
Ezek mellett szobánkban heccből megnéztük a Csillagok háborúja harmadik epizódját, A holtak hajnala című "
zs" kategóriás szuperprodukciót, elkezdtük nézni két Woody Allen fimet meg még egy zombis valami, csak bealudt mindenki.
Kajánk az a jól megszokott túl olajos, túlsózott dolog volt, kiegészülve egy gépként viselkedő helyi fölszolgáló lánnyal. Első ebédünk "meleg szalonna" volt, az jópár embernek a gyomrát hazavágta, vagy legalábbis megingatta. Némi plusz porcióért két menet is ment Gagyvendégibe, második menet jómagam voltam, útközben volt szerencsém beszélgetni roma gyerekekkel, akik szerintem helyesek voltak, meg a bolt tulajnéval.
Tulajdonképpen élmény volt az egész, és tervezzük, hogy jövőre önálló szervezéssel térünk vissza.
