Idén is volt Vizuális stúdiumok, mely egyúttal az utolsó is volt ebben az évfolyamban. „Képtörténetek” néven futott a kurzus, fontos volt a plánozás szerepe, a stílustartás, a megfelelő nézőpontváltások stb. Összesen öt feladatot kaptunk ebből kettő esetben négy opcióból választhattunk.
Az első feladatnál kisorsoltak nekünk egy képet/festményt, ezek az 1500-as évektől a XIX. század végéig tartó időszakból származtak. Jellemzően zsáner vagy egyéb figurális képeket kaptunk, a feladat pedig az volt, hogy a képen szereplő figurák nézőpontjait kellett megrajzolni/fotózni és a többi. Nekem Jan Lievens Eszter lakomája jutott, és ezzel kellett boldogulnom valahogy.
A koncepcióm az volt, hogy a karakterek a rájuk legjellemzőbb színt kapják, ami egyúttal utal valamelyest a személyiségükre is...mármint ami leolvasható a festményről. Ezzel leginkább a látványt tudtam megindokolni, de sajátosan tudta befolyásolni annak a munkáját, akinek aztán tovább adtam ezeket.
Ahogy feljebb említettem, ezeket tovább kellett adni egy másik embernek, akinek a nézetekből kellett rekonstruálnia a képet, úgy, hogy véletlenül se használja segítségnek az eredeti képet. Az enyémet Szurdi Judit kapta meg, ezt hozta ki belőle:
Egyúttal vele cseréltem, és a következő nézőpontokat kaptam, ebből kellett nekem rekonstruálni az eredetit, lehetőleg minél pontosabban. Végül én egy gyors megoldást választottam, stock fotókból raktam össze, a nemeket meg kicseréltem. Lényegében ez volt a második feladat.
A következő két feladatnál négy lehetőség közül lehetett választani:
Jan Liesen - Eszter lakomája, 1625 körül. (forrás) |
![]() |
így jeleztem, hogy kb. mik a nézőpontjaik |
A koncepcióm az volt, hogy a karakterek a rájuk legjellemzőbb színt kapják, ami egyúttal utal valamelyest a személyiségükre is...mármint ami leolvasható a festményről. Ezzel leginkább a látványt tudtam megindokolni, de sajátosan tudta befolyásolni annak a munkáját, akinek aztán tovább adtam ezeket.
Ahogy feljebb említettem, ezeket tovább kellett adni egy másik embernek, akinek a nézetekből kellett rekonstruálnia a képet, úgy, hogy véletlenül se használja segítségnek az eredeti képet. Az enyémet Szurdi Judit kapta meg, ezt hozta ki belőle:
![]() |
(forrás) |
Egyúttal vele cseréltem, és a következő nézőpontokat kaptam, ebből kellett nekem rekonstruálni az eredetit, lehetőleg minél pontosabban. Végül én egy gyors megoldást választottam, stock fotókból raktam össze, a nemeket meg kicseréltem. Lényegében ez volt a második feladat.
![]() |
ezt csinálta Judit |
![]() |
Ezt meg én |
A következő két feladatnál négy lehetőség közül lehetett választani:
- „film stills” - megadott filmekből, megadott jeleneteket kellett rekonstruálni, kifejezetten fotós feladat
- „talált kép” - neten vagy máshol talált kép/hiányos kép kiegészítése és kb. 3-5 képben való elmesélése
- „napi hír” - egy aktuális rövid hír képtörténetté feldolgozása
- „flmgrafika” - filmgrafikán megrajzolt karakterekkel kellett valami történetet csinálni
Na szóval én ehhez találtam ki egy történetet, amit a következő képsorozatban illusztráltam. A történet szerint ez a szerencsétlen megnyúzott borjú elmenekült a vágóhídról. Ám ez a szomorú sorsú állatot elütötte egy orosz oligarcha személygépjárműve. (a kép címében szerepelt a 'russian family' kifejezés) Ám egy helyi munkás ember rátalált erre az elveszett lényre, megsajnálta és hazavitte. Családja abban a pillanatban befogadta és azóta is boldogan élnek.
Az ezt követő feladatban („napi hír”) a hírnek lehetőleg az elmúlt egy hétben kellett megtörténnie. Egyszer csak ezzel sikerült szembe találkozni, szinte azonnal adta magát, hogy ezt kell feldolgozni. Felvértezve a négynapos animáció kurzus eszköztárával és tapasztalatával, létrehoztam két nap alatt a következő képtörténetet:
Az ötödik, egyúttal utolsó feladat volt a projektfeladat, mely a Kettősség - „önismereti karakter alakítás” - címmel futott. Úgynevezett „MÁSIK ÉN” megjelenítését kellett elkövetni, melyhez további kulcsszavakat kaptunk:
- egy belső Én
- alterego,
- hasonmás
- Doppelgänger,
- ikertestvér
Mindenki Doppelgängernek nevezte a feladatot, mert egy szóban egyébként nehezen volt összefoglalható, hogy pontosan mit is kellett csinálni, a lényeg az volt, hogy magammal kellett valamit kezdeni, felhasználni és kifejezni vele valamit. (hű, de megmondtam!) Meglepő módon viszonylag hamar jött rá egy ötlet, mégpedig a tűzfoltom manipulálása. Ez azért is érdekelt, mert valahol mindig is foglalkoztatott, hogy vajon hogyan nézhetek ki azzal a bizonyos folt nélkül, mennyire lennék más megjelenésű ember.
Ebben az esetben is animációs megoldásban gondolkodtam, viszont részben pixillálva, részben rajzanimációt alkalmazva. A pixilláció részéhez hatalmas segítséget kaptam Gosztom Gergőtől, ő fotózta be a fejemet, meg biztosította azt a kb. 20 percet, amit összesen igényelt az egész felvétel.
![]() |
Egy összehasonlítás folttal, illetve anélkül |
![]() |
Egy kivonat a folt vándorlásáról |
Végül maga a videó
Végezetül itt lenne az utolsó vizuális stúdiumok utolsó prezentációja:
(Az ide feltöltött anyagban a videók diái az eredeti prezentáció idején nem szerepeltek benne, mert akkor .jpg-kként voltak levetítve, ezek sorba voltak rendezve. A videók is olyan fájl nevet kaptak, aminek köszönhetően az adott fejezetcím után jöhettek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése