ESSEMBLE

Sajátosan alakult a harmadik év első szemesztere, illetve a második eleje: néhány osztálytársammal volt szerencsém részt venni egy uniós projekten, amit Essemble néven futtatnak. Összesen négy iskola vesz benne részt: A Lusofóna Lisszabonból, a LUCA Brüsszelből, az IFS Kölnből, és a MOME Budapestről. Kb. szeptember végétől november elejéig kéthetente mindig a másik suliban tartottak egy egyhetes workshopot, ahol elsősorban történet fejlesztéssel foglalkoztunk. Minden iskola egy ötfős csapatot delegált, ez a MOME részéről négyfősre sikerült, mivel mindenki más Erasmusra ment, a gyártás és annak előkészítésénél egészültünk ki öt fősre. Az alapcsapat állt Farmosi Emiből, Börönte Tomiból, Rónyai Balázsból és belőlem. Következzék egy rövidnek szánt összefoglaló:

Lisszabonban kezdődött a móka, illetve még itthon a reptéren, ugyanis késett a gépünk 4 órát az indulással. Így azalatt az idő alatt csak a vigasz kuponjainkat tudtuk felhasználni kreatív módon. Miután végre elindult a gépünk indulni, hajnalok hajnalán érkeztünk meg, majd két óra alvás után mentünk is a suliba, ahol az első nap pitchelte mindenki ötletét. Egyébként maga a Lisszaboni modulon az utómunka alapjait tanítgatták, illetve volt egy délutánunk, amikor ki lehetett kicsit rohanni, fotózni, gyűjteni, meg tulajdonképpen turistáskodni. Leginkább itt volt lehetőségünk ilyesmire, a későbbi helyszíneken már jóval korábban sötétedett.

A gyűjtéssel együtt Győrffy Ági és Mariai Gábort is meglátogatta kis csapatunk, ők Ersasmussal jutottak ki, és volt egy hangulatos lakásuk, ahol vagy 12 különböző nemzetiségű diák lakott. Gyűjtésem központi eleme volt az a lakás, amit aztán némi közreműködéssel mozgóképpé fűztünk össze. Eredménye a gyűjtésnek itt.

A buli folytatódott Brüsszelben: itt dőlt el, a csapatok mely filmötleteket valósítják meg. Délelőtt kellett mindenkinek gyorsan prezentálnia az ötletét, majd rövid eszmefuttatás után a tanárok által alkotott bizottság meghirdette a négy győztest. Nálunk Balázs ötlete lett kiválasztva, Birdman projekt címen. Ehhez kapcsolódott egy gyakorlati feladat, ahol a pitchen elmondott plotra kellett készíteni valami mozgóképet. Nálunk ez valahogy úgy nézett ki, hogy egy téglafalon kell megjelennie madaraknak, illetve egy csontváznak, ami kilép a falból a valós térbe. Lehetőségünk volt videós és animációs technikákat is keverni, hogy játszadozhassunk egy kicsit. Persze kaptunk szakmai segítséget is, megmutatták, hogyan építsünk fel speciális effektekhez a díszleteket, világítást, kamerakezelést stb.

Ezzel párhuzamosan (ahogy Lisszabonban is) különböző előadásokat nézhettünk végig, alkotók beszéltek munkáikról, arról, hogy hogyan vittek végig projekteket és további nyalánkságok. A sok munka után megszületett ez a csoda:

Következő állomásunk Köln volt, ami szigorúan történetfejlesztéssel foglalkozó kurzus volt. Ez azt jelentette, hogy történetírókkal, dramaturgokkal és rendezőkkel együtt, kevert csapatokban fejlesztettük tovább a történeteket, amit a végén kellett prezentálni. Itt nem nagyon mozogtunk a városban napközben, gyakorlatilag bent ültünk és egy papír vagy gép fölött ötleteltünk.

Néha láttunk a városból valamit, például ezt a lovat az erkélyen...

Ezt követte a pesti kurzus, ahol vizuális történetfejlesztéssel foglalkoztunk. Itt is alakult természetesen a történet, főleg a miénk állt nagy dilemma előtt, de jelentős előrelépést így is elértünk, mert a vizuális környezet kialakítása nagyjából itt kezdett véglegesedni, az első karaktertervek is ekkor jelentek meg. Itt a történet zavarossága miatt rendesen lehordták a csapatot, de sok múlt azon is, hogy a prezentációnk sem volt valami érthető.

©Kustos Nikolett

©Kustos Nikolett

Novemberben vonult vissza mindenki, hogy elkezdjük a filmgyártást. Ez a mi esetünkben nem másról szólt, mint a történet újragondolásáról: következetességi problémák voltak vele, túl hosszú volt a történet, ahhoz képest, hogy mennyi gyártási idő állt rendelkezésre és hasonló gondok. Bella volt a szaktanárunk, aki konzulensként vett rész a munkában, végül az ő javaslatára lett leegyszerűsítve az egész történet, ami így vált inkább egy atmoszféra filmmé. Ennek köszönhetően volt esélyünk arra, hogy befejezzük ezt az animációt. nagyjából ekkor csatlakozott be hozzánk ötödik emberként Gábor.

Decemberben volt lehetőségünk az előkészítésre, itt mindenki megkapta a maga kis feladatát. Én foglalkoztam a film két főszereplőjének gyárthatóvá fejlesztésével, ami magába foglalta a karakter arányainak fixálását, színeinek meghatározását, továbbá mozdulatokat terveztem hozzájuk. Tomi foglalkozott a többi karakterekkel, Gábor animatikot csinált, Balázs hátterezett, Emi meg a prezentációt tette össze, keretbe szedve a kipakolásig lezajlott folyamatot. Eredményes lett a féléves kipakolás is, nyugodt lélekkel lehetett pihenni a téli szünetben.

A prezentációból való képeket Emi állította össze

Eljött január, amikor a vizsgák mellett újra föl kellett venni a fonalat, el kellett kezdeni a gyártást. Kialakultak a gyártási posztok, amik sokat nem változtak a körülbelül két hónapos gyártási folyamat alatt. A feladatok a következőképp oszlottak el az elején: Emi készítette a film layoutjait, ami azt jelentette, hogy a jeleneteket részben az animatik, részben a közös animatik alapján beállította, elhelyezte a figurákat, tulajdonképpen berendezte egy vázlatos ábrán. Ez alapján készítette Balázs a háttereket, az animátorok meg ez alapján helyezték el a karakterek pózait és animálták le. Tomi meg Gábor animált, ehhez csatlakozott hozzánk húgom Zsuzsi és Koska Zoli. Nekem itt a kevés animálás mellett az animációk felügyelete volt a dolgom, melyet a nyomon követés mellett (ha éppen sikerült elérni a többieket) közösen beszéltünk meg a csapattagokkal, hogy jók-e vagy sem. Mindemellett felügyeltem a Google Drive-ra feltöltött cuccok rendjét, hogy mindenki oda tölti fel, ahová kell, illetve számot ad-e arról, hogy mit csinál - szóval a gyártásvezetést kaptam feladatul összességében.

Párhuzamosan a gyártással tárgyaltam a hanggal kapcsolatban Rigó Benjaminnal, aki a végén kapcsolódott be komolyan, miután a kép fix volt.

Az animálások vége felé meg jött a kihúzás és színezés fázis, ahol bevontunk sok embert: másodéves és első éves hallgatók kaptak szakmai gyakorlatért cserébe munkát, az ő feladatukat részben Tomi és javarészt Emi felügyelte. Ezalatt a befutott jeleneteket jómagam kompozitáltam, gyakorlatilag a végső szakaszt bevállalva ezzel. Egy jelenetet még Balázs kompozitált, tesztnek készítette eredetileg, de részben idő hiány, részben a használhatósága miatt felhasználtuk a filmhez, de az összes többi részt én kompozitáltam. Czakó Judit vágta meg a legvégén a filmet.

Egy breakdown videó a kompozitról

Ezt követte a záró modul, amit szintén itt Pesten zajlott le. Levetítésre kerültek a filmek, majd a bizottság szedte szét őket. Ezek lapján végeztünk néhány módosítást a filmen, majd el is lett küldve a KAFF-ra, illetve váratlanul itt is megjelent a film. Ezzel lezárult egy több mint féléves folyamat, ahol szerintem rengeteg tapasztalatot tudtunk összegyűjteni, számtalan helyen volt lehetőségünk tartózkodni, megismertünk embereket, repültem végre (esküszöm, az Essemble során repültem először repülővel), illetve végig nyálazhattuk egy animációs filmnek a gyártási folyamatát. Mindennek örömére Balázs kreált egy trailert, nézzétek:

Hatalmas köszönet mindenkinek, aki bármilyen részt vállalt a filmben! Szeretet!